Magyarországon jelenleg körülbelül 12 000 kutya él civil szervezetek menhelyein, és évente mintegy 50 000 állat kerül be a menhelyi rendszerbe, miközben az állami telepek kapacitása szinte mindenhol a határán mozog. Sokan ilyenkor önkéntes megoldás után nyúlnak: nem sajtot vagy süteményt visznek a gyepmesteri telepre, hanem megnyitják a saját otthonukat. Az ideiglenes befogadás nem hobbi, nem is szentimentalizmus, hanem egy jól szervezett mozgalom, amely ma már az ország egész területén jelen van.
Mitől lesz egy kertváros befogadóhely?
Az ideiglenes befogadás lényege: egy megmentett vagy beteg állat nem kerül ketrecbe, hanem egy valódi otthonba, ahol meggyógyulhat, szocializálódhat, és felkészülhet az örökbefogadásra. Magyarország több tucatnyi állatvédő szervezete épít ilyen hálózatokra, és nem véletlenül a kertvárosi, esetleg kerttel rendelkező házak a legkeresettebb befogadóhelyek. A Vigyél Haza Alapítvány például kifejezetten budapesti és Budapest-közeli befogadókat keres, fedezi az állatorvosi ellátást, a gyógyszereket és a tápot, és havi ellenőrzéssel segíti a befogadó családokat, amikor nehézség adódik.
A FAPF (Füzesabonyi Állatvédelmi Alapítvány), amelyet 2007-ben Zsanett és Iza nővérek alapítottak Északkelet-Magyarországon, saját maguktól indult el: az általuk megmentett állatok először az alapítók otthonában kaptak menedéket. Ma 40-100 állat él párhuzamosan befogadó családoknál, és az alapítvány büszke arra, hogy az örökbefogadott állatai rendkívül ritkán kerülnek vissza hozzájuk. „Amikor örökbe fogadsz egyet, háromnak mentesz életet: az örökbefogadottnak, a befogadóhelyen várakozónak, és annak, akit ezután tudunk kimenteni” – fogalmazza meg a szervezet a saját mottóját.
Mi vár valójában arra, aki befogad?
A befogadás komoly elköteleződés. A legtöbb szervezet napi 1-2 óra aktív odafigyelést vár el, különösen félénk, traumatizált, vagy fizikailag sérült állatoknál. A lakóingatlanon belüli elrendezést is át kell gondolni: az állat számára biztonságos teret kell kialakítani, el kell határolni bizonyos helyiségeket, és figyelni kell a meglévő háziállatokkal való bevezetési folyamatra. Nem mindig gördülékeny. Vannak napok, amikor az állat fél, nem eszik, visszahúzódik a sarokba. A tapasztalt befogadók szerint pontosan ezek a fordulópontok adják vissza legjobban azt az érzést, amiért az egész érdemes.
Az egyik legnehezebb pillanat az elengedés. Amikor az állat végre örökbefogadóra talál, és el kell vinni a befogadóhelyről, sok ember számára fájdalmas. A Vigyél Haza Alapítvány ezt nyíltan elismeri, és kifejezetten foglalkozik a befogadó önkéntesek érzelmi támogatásával. „A fájdalom jele, hogy jó helyen volt, nem annak, hogy hibát követtél el” – hallani a tapasztaltabb önkéntesektől. Sokan pont az első elengedés után fogadnak be újra és újra.
Szomszédok, hatóságok, és a józan határ
A saját otthon állatmenhellyé alakítása természetesen határokat ismer. A legtöbb önkormányzati rendelet korlátozza a háziállatok számát lakóövezetben, és a tartós, engedély nélküli menhelyi funkció jogi problémákat is felvet. A jól működő ideiglenes befogadói hálózatok pontosan emiatt épülnek szervezett alapokra: a befogadó magánszemélyként jár el, de egy állatvédő szervezet partnereként, aki mögött állatorvosi ellátás, mentorálás és adminisztráció áll. Ez nem csak a jogi felelősség szempontjából lényeges, hanem azért is, mert segít elkerülni azt a jelenséget, amelyet a szakirodalomban „állatgyűjtési szindrómának” (animal hoarding) neveznek: amikor az ideális életkörülmények biztosítása már nem valósítható meg, mégis egyre több egyedet tart valaki.
Miért csinálja mégis annyi ember?
Az ok egy részben nagyon praktikus: Magyarország állatmenhelyi rendszere egyszerűen nem tudja befogadni az összes rászoruló állatot. A MÁTSZ (Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség), amely 1992 óta működő ernyőszervezetként fogja össze az ország állatvédő civil szervezeteinek mintegy 60 százalékát, folyamatosan keresi azokat, akik hajlandók rövid időre otthont adni egy-egy állatnak. A menhelyi szférában egy időben kb. 6-7 ezer kutya és 2 ezer macska vár örökbefogadóra, és ez a szám nem tartalmazza azokat az állatokat, amelyek éppen befogadóknál tartózkodnak.
Az egyéni motiváció azonban mindig összetettebb a számoknál. Aki egyszer csinálta, elmondja, hogy az a pillanat, amikor egy hetekig félelmetes kutya először önként odajön és a kezedbe nyomja a fejét, nehezen felejthető. Ez nem szentimentalizmus, hanem egy nagyon konkrét visszajelzés: sikerült. Az állat biztonságban érezte magát nálad. Továbbengedheted.
Hogyan lehet csatlakozni?
Ha valaki komolyan fontolgatja, hogy ideiglenes befogadó legyen, érdemes egy konkrét szervezeten keresztül csatlakozni, nem egyedül beleugrani. A Vigyél Haza Alapítvány, a HEROSZ, a FAPF, vagy a helyi állatvédő egyesületek mindegyike rendelkezik kérdőívvel, amellyel felmérik, milyen típusú és méretű állat illik az adott háztartásba, és milyen segítségre lesz szükség. A befogadás így nem véletlenszerű, hanem tervezett és támogatott folyamat, amelynek eredménye kiszámíthatóbb mind az embernek, mind az állatnak.
A kertvárosi ház nem menedék. De rövid időre azzá lehet, ha valaki tudatosan, felelősen és egy jól működő hálózat részeként csinálja. Az évi 50 000 befogadást igénylő magyar állatnak erre szüksége van.
