Az irodai románcokról gyakran csak a botrányokról és a szakításokról hallunk. De vannak olyan párok is, akiknek a közös munkahely nem a vég, hanem a kezdet volt.
Itt van 13 valódi történet olyan emberektől, akik a kollégájukból csináltak élettársat – és nem bánták meg.
- „Egy hónapja dolgozunk együtt, és még mindig nem tudod, hogy hívnak?” – kérdezte tőlem gúnyosan a másik open office részlegről. A nevem a monitorjára volt írva egy cetlire. Azóta is emlegetjük, hogy a flörtölésünk egy sértett megjegyzésből indult. Tizenkét év és két gyerek után még mindig együtt dolgozunk, bár már különböző projekteken. Azt a cetlit berahagoztuk az esküvői albumba.
- Azt hittem, a karrierem végét jelenti, amikor a főnököm fia lett a beosztottam. Mindenki azt súgta, hogy óvakodjak tőle, nehogy kivágjanak. Kiderült, hogy ő is ugyanígy érezte, és kétszeresen próbált bizonyítani. A projekt sikerült, mi is összejöttünk. Amikor az apja megtudta, csak annyit mondott: „Végre valaki, aki rendben tartja a fiókjait.” Most már ő a férjem, és a cégnél én vagyok a főnöke.
- A kávéfőző mellett álltam, amikor megszólalt mögöttem: „Tudod, hogy a harmadik kávéd ez? A szíved nem fogja bírni.” Megfordultam, és ott állt a céges egészségügyi koordinátor, mosolyogva. Elkezdtünk beszélgetni a koffeinről, aztán minden másról. Az első randinkon elvitt egy kardió edzésre. Hét évvel később is ő tartja egészségesen a családunkat, és még mindig megdorgál, ha túl sok kávét iszom.
- Soha nem gondoltam volna, hogy egy sztrájk fog összehozni a főnökömmel. Amikor a munkások leálltak, ő is kiállt mellénk, bár a vezetőség tagja volt. A tüntetések alatt töltöttünk együtt rengeteg órát, és láttam egy teljesen másik embert. A sztrájk sikeres volt, a kapcsolatunk is az lett. A kollégáink eleinte furcsán néztek ránk, de amikor meghívtuk őket az esküvőnkre, mindenki ott volt. Most már nem dolgozunk együtt, de a szakszervezeti gyűléseken mindig együtt ülünk.
- Az első héten a cégnél elkeveredtem az épületben, és véletlenül egy titkosított ajtón mentem be, ahol éppen egy nagyon fontos ügyféllel beszélgetett. Ő volt a biztonsági főnök. Helyett, hogy kirúgott volna, elmagyarázta a protokollt, és elvitt ebédelni, hogy megismertesse a helyszínnel. Azt mondta, a zavaromban őszintének tűntem. Azóta ő őrzi a cég titkait, én meg az ő szívét. Tizenöt éve házasok vagyunk.
- Mindketten a céges focicsapatban játszottunk. Egy meccsen annyira összevesztünk a pályán egy elrontott passz miatt, hogy a többieknek kellett szétválasztania minket. A lelkesedésből azonban hamar szerelem lett. A kollégák azt mondták, látták a szikrákat már akkor, amikor ordibáltunk egymással. Most már nem veszekedünk passzokon, de néha még mindig focizunk. A csapatunk legstabilabb védőpárosa lettünk, a pályán is, azon kívül is.
- „Ha ezt a jelentést holnap reggelig nem teszed rendbe, felmondok!” – kiabáltam a telefonba a kollégámnak, aki otthonról dolgozott. Másnap csendesen bejött az irodába, letette az asztalomra a tökéletes jelentést és egy meleg croissantot. „Bocs, hogy tegnap ilyen szörnyű voltam. Fájt a fogam.” Elmentünk fogorvoshoz, majd később randizni. Kiderült, hogy a fájdalomtól volt olyan ingerült. A fogát megmentettük, a kapcsolatunkat is.
- Egy céges csapatépítőn kisorsolták, hogy kivel kell együtt táncolnom. Őt kaptam, aki ismert arról, hogy utálja az ilyen kényszerprogramokat. A tánc közben egy szót sem szóltunk egymáshoz, de valami furcsa kémia volt közöttünk. Amikor vége lett, csak annyit mondtam: „Szerencsére vége.” Ő pedig válaszolt: „Szerencsére nem.” Azóta minden évfordulónkon eljárunk táncolni.
- Azt hittem, kirúgnak, amikor a főnököm előtt összeöntöttem a kávémat az új, drága laptopjára. Helyette ő vette elő a szalvétáját, és segített letörölni. „Legalább nem unalmas a nap” – mondta. Később kiderült, hogy éppen azon gondolkodott, hogyan szakítson a toxikus párkapcsolatában. Egy évvel később már együtt indítottuk el a saját cégünket. Azt a laptopot még mindig megőrizzük, bár már nem működik.
- Két különböző országból küldtek minket ugyanarra a projektmunkára. Az első héten csak a kultúrális különbségeken veszekedtünk. Aztán egy este, amikor mindketten dolgoztunk későn, rájöttünk, hogy ugyanazt a elfelejtett indie zenekart szeretjük. A zenéről kezdtünk el beszélgetni, majd minden másról. A projekt sikeres volt, a kapcsolatunk is. Hosszútávú kapcsolatot kell fenntartanunk, de már házasok vagyunk, és váltogatjuk a lakhelyünket a két ország között.
- A céges chatben véletlenül a teljes csoportnak írtam egy privát üzenetet a barátnőmnek arról, milyen helyesnek találom az új srácot a pénzügyön. Azt hittem, meghalok szégyenemben. A srác a pénzügyről válaszolt: „Köszönöm. A tied 16:30-kor szabad?” Mindenki a cégnél látta, és óriási botrány lett belőle… amíg mi nem kezdtünk el randizni. Azóta már a sztorink a céges onboarding része, mint példa arra, hogy a kínos helyzetekből is lehet valami szép.
- Ő volt a céges mentőszolgálat elsősegélynyújtó oktatója. Egy gyakorlaton annyira ideges voltam, hogy elájultam. Amikor magamhoz tértem, ő ápolt. Később viccelődött, hogy ez volt a legdrámaibb reakció, amit valaha kapott a tanfolyamán. Elvitt kávézni, hogy megbizonyosodjon róla, jól vagyok. Most már én is oktatok elsősegélyt, és ő a férjem. Azóta senki nem ájul el a tanfolyamainkon.
- A munkahelyünk bezárt, mindenkit elbocsátottak. Az utolsó napon ketten maradtunk későn, hogy lezárjunk mindent. Üres irodában, dobozok között ültünk, és beszélgettünk a bizonytalan jövőnkről. Aztán egyszerre jöttünk rá, hogy a legkevésbé bizonytalan dolog egymás mellettünk van. Együtt alapítottunk vállalkozást, azóta is együtt dolgozunk, de most már a nappalinkban, pizsamában. A csőd nem csak veszteség, hanem lehetőség is.