Amikor az első kemény fagyok megérkeznek, sokan azonnal kiteszik a napraforgós etetőt a kertbe vagy az erkélyre. A szándék jó, csakhogy a madarak téli etetése körül rengeteg félreértés kering: mikor van erre valóban szükség, mivel szabad etetni, és miért veszélyes egy rosszul karbantartott etető ugyanannyira, mint az éhezés maga.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) évtizedek óta gyűjt adatot arról, mi történik a hazai etetőknél, és pontos, publikus ajánlásokat fogalmaz meg arra, hogyan segíthetünk anélkül, hogy ártanánk. Ez az útmutató ezekre a hivatalos ajánlásokra épül.
Mikor kezdjük a madarak téli etetését?
Az MME ajánlása szerint a tényleges etetési szezon az első tartós fagyok beálltával kezdődik, ami hazánkban jellemzően december elejére tehető, és márciusig, a fagyok elmúltáig tart. Amíg a talaj nincs befagyva és a madarak hozzáférnek a természetes magvakhoz, rovarokhoz, a kiegészítő etetés inkább kényelmi, mint életmentő tevékenység.
Aki korábban, már ősz végén szeretné kirakni az etetőt, megteheti, de az egyesület egyértelmű feltételt szab hozzá: ha egyszer elindult a rendszeres etetés, azt nem szabad megszakítani a tél közepén. A madarak ugyanis egy idő után az etetőt is a táplálékforrásaik közé sorolják, és a hirtelen leállás pont a leghidegebb napokon hagyja őket üresen. Az etetést legkésőbb áprilisig kell befejezni, mert a költési időszakban a fiókák számára már kifejezetten ártalmas lehet a bennük maradt magas zsír- és sótartalmú eleség.
Mivel etessük a kerti madarakat?
A csíkos, olajos napraforgómag az etetők alapja: magas zsírtartalma miatt ez adja a legtöbb energiát a leggazdaságosabban, és szinte minden magevő fajnak megfelel, a széncinegétől a zöldikéig. Emellett az MME etetési útmutatója ajánlja a diót, mogyorót és mákot a kisebb csőrű fajoknak, valamint a sózatlan szalonnát, kacsa- vagy libazsírt a nagy hidegben, amikor a madaraknak különösen sok energiára van szükségük a testhőmérséklet fenntartásához.
A bolti cinkegolyó praktikus megoldás, mert zsiradékot és magvakat egyszerre kínál, viszont érdemes a műanyag hálós verziók helyett papír vagy fémrácsos kiszerelést választani, mert a laza háló könnyen rábeleakad a madár lábára vagy csőrébe. Jó kiegészítés még a leesett vagy áztatott alma, illetve az őshonos bogyós termések, mint a vadszőlő vagy a borostyán bogyója, amelyeket elsősorban a rigófélék és a vörösbegy fogyaszt szívesen.
Érdemes az etetőt úgy elhelyezni, hogy a talajszinten élő fajok, például a vörösbegy vagy a fenyőrigó is hozzáférjenek a lehulló magvakhoz, míg a magasabban felfüggesztett cinkegolyóhoz és hálós adagolóhoz inkább a cinegefélék és a csuszka repülnek oda. Több, eltérő magasságban elhelyezett etetőpont sokkal nagyobb fajgazdagságot vonz, mint egyetlen, zsúfolt asztal.
Amit soha ne tegyünk az etetőbe
A legelterjedtebb tévhit, hogy a maradék kenyér jó etetőalapanyag. Az MME kifejezetten kéri, hogy kenyér, péksütemény, sózott vagy fűszerezett emberi étel soha ne kerüljön a madáretetőbe. A kenyér a madár begyében megduzzad és erjedni kezd, közben szinte semmi tápértéket nem ad, a só pedig a kis testű madarak veseműködésére nézve mérgező mennyiségben van jelen még a „sótlannak” tűnő péksüteményekben is.
Hasonlóan kerülendő a penészes mag, az avasodott dió és a pattogatott kukorica, mert ezek emészthetetlenek vagy egyenesen mérgezőek lehetnek. Az egyesület szóhasználatával élve a madarak „nem szemétlerakók”: amit mi nem ennénk meg, azt ők se kapják meg. Ez a szabály a kerti énekesmadarakra és a vízimadarakra egyaránt érvényes, utóbbiaknál a kenyér okozta egyoldalú táplálás az úgynevezett „angyalszárny” fejlődési rendellenességhez vezethet, ami végleges röpképtelenséget okoz a fiatal madaraknál.
Az etető higiéniája: amit kevesen gondolnak végig
A koszos etető nem esztétikai probléma, hanem valódi egészségügyi kockázat. 2021-ben Magyarországon is tömegesen pusztultak zöldikék a trichomonosis nevű élősködő okozta fertőzésben, amely a madarak nyálán és az etetőknél felhalmozódó ürüléken keresztül terjed: elég, ha egyetlen fertőzött madár iszik vagy eszik egy adott helyen, a következő látogatók már megkapják a kórokozót.
A jelenség nem csak hazai probléma. A brit Ornitológiai Alapítvány (British Trust for Ornithology) és az Institute of Zoology közös, a PLOS ONE folyóiratban közölt kutatása szerint a trichomonosis 2006 és 2009 között az Egyesült Királyságban a zöldike fészkelő állományának 35 százalékos csökkenését okozta, ami 4,3 millióról 2,8 millió madárra való visszaesést jelentett, és önmagában 2006-ban félmilliónál is több madár pusztulásáért volt felelős. A tanulság egyértelmű: minél több madár gyűlik össze egy helyen, annál gyorsabban terjed a fertőzés, ha az etető szennyezett.
Ezért érdemes hetente legalább egyszer forró vizes kefével elmosni az etetőt, hagyni teljesen megszáradni, és ha egy helyen elhullott madarat találunk, aznap azonnal fertőtleníteni, majd napokig kerülni az adott pontot. Két etető felváltva üzemeltetése, amíg az egyik pihen és szárad, jelentősen csökkenti a fertőzésveszélyt.
Itatás télen: a víz legalább annyira fontos, mint az étel
Fagyos napokon a madarak számára gyakran nem az élelem, hanem a folyékony víz jelenti a szűk keresztmetszetet, hiszen a befagyott tócsákból és patakokból nem tudnak inni. Egy sekély, naponta felfrissített itató, amelyet a fagypont közelébe eső napokon rendszeresen jégmentesítünk, ugyanolyan fontos, mint maga a magkeverék. A vízhez nem szabad sót vagy fagyáspontcsökkentő szert adni, mert az mérgező a madarakra nézve.
Az itatót érdemes az etetőtől kicsit távolabb, de árnyékos, ragadozóktól védett helyre tenni, alacsony, könnyen elérhető szélű edényben, hogy a legkisebb testű fajok, például az ökörszem is biztonságosan hozzáférjen.
Kik jönnek el valójában az etetőre?
Az MME Téli madárles nevű önkéntes madárszámlálási programjának 2024/2025-ös szezonjában 1066 résztvevő 1130 helyszínen, összesen 50 511 félórás megfigyelés alatt 101 fajt és 204 320 egyedet regisztrált. A lista élén a széncinege és a mezei veréb állt, de a tíz leggyakoribb faj közé bekerült a vörösbegy és a barátcinege is, ami jól mutatja, milyen sokféle madár látogatja a hazai etetőket egy átlagos télen.
A négy tél alatt gyűjtött adatsor azt is megmutatta, hogy a lista összetétele lassan változik: a korábban gyakori vetési varjú és csíz kiszorult a top tízből, helyükre viszont a barátcinege és a vörösbegy került. Ez arra utal, hogy egyes fajok egyre inkább hozzászoknak az emberi közelséghez és a kerti etetőkhöz, míg mások inkább a nyílt mezőgazdasági területeket részesítik előnyben.
Aki szeretné, maga is bekapcsolódhat egy hasonló megfigyelésbe: az egyesület évről évre meghirdeti a programot, és a beküldött adatok alapján követi nyomon, hogyan változik a madarak etetőhasználati szokása az évek során.
A téli madáretetés egyszerű szabályok betartásával valódi segítség: napraforgómag és zsiradék a hidegben, tiszta, rendszeresen mosott etető és itató, és a kenyér teljes mellőzése. Ha ezt a néhány pontot betartjuk, a kertünkbe érkező madarak minden szempontból jobban járnak, mintha egyáltalán nem etetnénk őket.
A cikk tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a szakszerű állatvédelmi vagy állatorvosi tanácsadást. Tömeges madárpusztulás vagy beteg madár észlelése esetén forduljon az MME-hez vagy szakemberhez.
Kapcsolódó olvasmány: mit tud valójában a varjak agya, hogyan alakult át Budapest élővilága az elmúlt években, és miért térnek vissza egyre több vadállat a városokba, ahogy azt korábbi cikkünk is bemutatta.
