Leszállsz a metróról, a mozgólépcső tetején a zsebedhez nyúlsz, és megfagy benned a vér: a telefon a szerelvényen maradt. Ez a jelenet naponta többször lejátszódik Budapesten, és a történet ilyenkor nem ér véget, csak átkerül egy kevéssé ismert helyszínre, a talált tárgyak osztályára.
A BKV hivatalos tájékoztatója szerint az utasok átlagosan minden egyes napon elhagynak egy pár kesztyűt a járműveken, egy év alatt pedig nagyjából 170 szalmakalap és sapka, 164 könyv, 210 esernyő, 3 sátor, 3 babakocsi és 17 bot gyűlik össze a kezelőség polcain. És ezek a számok csak a fővárosi közösségi közlekedést fedik le: a vonatokon és a repülőtéren hagyott holmik külön rendszerekben landolnak.
Hogy onnan hazatalál-e a telefon, a szemüveg vagy a nagymamától örökölt gyűrű, az nagyrészt azon múlik, ismeri-e a gazdája a szabályokat. A határidők ugyanis szigorúak, és a jog nem a feledékeny utasnak kedvez.
Napóleontól az Akácfa utcáig: így születtek a talált tárgyak osztályai
A gazdátlan holmik intézményes kezelése meglepően régi találmány. A BKV ismertetője szerint a világ első, kifejezetten talált tárgyakkal foglalkozó hivatalát Napóleon alapította Párizsban, 1805-ben. A gondolat egyszerű volt: ha a város összegyűjti egy helyre az elhagyott dolgokat, a tulajdonosnak nem kell kocsmárosoknál és fiákereseknél házalnia, elég egyetlen címre befáradnia.
Budapesten ugyanez a logika működik ma is. A BKV Talált Tárgy Kezelősége a VII. kerületben, az Akácfa utca 18. szám alatt fogadja az ügyfeleket, keddenként és csütörtökönként 10 és 18 óra között, szerdán és pénteken 8-tól 16 óráig, hétfőn zárva. Ide fut be minden, amit a buszokon, villamosokon, trolikon és a metróban hagynak az utasok, a végállomásokról és a kocsiszínekből rendszeres beszállítással.
A hely annyira különleges gyűjteménnyé nőtte ki magát, hogy 2011 nyarán a BKV kiállítást is rendezett a legérdekesebb darabokból a Deák téri földalatti múzeumban. A tárlat címe magáért beszélt: a tárgyaknak van egy nagyon rossz tulajdonságuk, mégpedig az, hogy elvesznek.
Terepasztal, járókeret és egy élő nyúl: a kezelőség leltára
A statisztika önmagában is beszédes, de az igazán emlékezetes tételek nem az esernyők között vannak. A BKV felsorolása szerint került már a kezelőséghez méteres plüssállat, katonákkal teli terepasztal, televízió, rádió és számítógép is. Külön kategória a mozgást segítő eszközöké: járókeretet, mankót és botokat is rendszeresen hagynak a járműveken, ami azért is rejtély, mert ezek nélkül a tulajdonosuk elvileg nehezen sétál haza.
A legmeghökkentőbb fejezet mégis az élő találmányoké. A társaság beszámolója szerint az utasok elhagytak már nyulat, kiskutyát, sőt patkányt is a budapesti járatokon. Az állatok értelemszerűen nem várakozhatnak hónapokig egy polcon, róluk a kezelőség soron kívül gondoskodik.
A hétköznapi tömeget persze nem a kuriózumok adják, hanem a kesztyűk, sálak, iratok, kulcscsomók és telefonok végtelen sora. A napi egy pár kesztyűs átlag azt jelenti, hogy csak ebből a tételből évente több mint 360 darab gyűlik össze, vagyis a kezelőség polcain gyakorlatilag egy kisebb ruhabolt készlete fordul meg minden évben.
A szezonalitás is jól kirajzolódik a leltárból. A 210 elhagyott esernyő zöme értelemszerűen az esős hónapok terméke, a szalmakalapok nyáron, a kötött sapkák és a kesztyűk télen érkeznek hullámokban. A három sátor pedig arról árulkodik, hogy a fesztiválszezon a kezelőségen is nyomot hagy: van, aki a teljes hétvégi felszerelését a csomagtartóban felejti hazafelé.
Nyolc nap, három hónap, egy év: ezt mondja a Polgári Törvénykönyv
Az elveszett tárgyak sorsát Magyarországon a Polgári Törvénykönyv találásról szóló szabályai, az 5:54. és 5:64. paragrafusok közötti rész rendezi. A főszabály szerint aki talál valamit, nyolc napon belül köteles azt visszaadni a tulajdonosnak, vagy ha nem tudja, ki az, leadni a jegyzőnél. A jegyző a dolgot három hónapig őrzi, és ha ez idő alatt senki nem jelentkezik érte, a becsületes találó bizonyos feltételekkel megszerezheti a tulajdonjogát.
Csakhogy a buszon, vonaton vagy más közforgalmú helyen talált dolgokra szigorúbb szabály vonatkozik. Ilyenkor a találó köteles a tárgyat késedelem nélkül átadni az üzemeltető alkalmazottjának, és a tulajdonjogra akkor sem tarthat igényt, ha a gazda soha nem jelentkezik. A jogalkotó logikája szerint a villamoson hagyott táska nem szerencsés lelet, hanem a közlekedési társaság felelősségi körébe tartozó letét.
A határidők itt is ketyegnek: ha a jogosult három hónapon belül nem jelentkezik, a tárgy értékesíthető, a befolyt összegre pedig a tulajdonos a találástól számított egy évig tarthat igényt. Utána a pénz is elvész, és a holmi jogi értelemben is végleg új életet kezd valaki másnál. Cserébe a nagyobb értékű dolog becsületes megtalálóját méltányos találódíj illeti meg, ha mindent megtett azért, hogy a tulajdonos visszakapja a holmiját.
Így zajlik a visszaszerzés a gyakorlatban
A BKV-nál az első lépés a bejelentés: ez online űrlapon vagy a kezelőség e-mail-címén tehető meg, minél részletesebb leírással arról, hogy mi, mikor és melyik viszonylaton veszett el. A társaság arra figyelmeztet, hogy érdemi válasz legkorábban a bejelentéstől számított öt naptári nap múlva várható, mert a tárgyaknak a telephelyekről be kell érniük a központba, és fel kell dolgozni őket. Aki tehát másnap dühösen telefonál, valószínűleg még semmit nem tudnak mondani neki.
Az átvétel kizárólag személyesen történik, arcképes igazolvánnyal, és a tárgyat pontosan le kell tudni írni, különben nem adják ki. Ez a pontos leírás a rendszer kulcsa: egy fekete esernyőből tucatnyi is sorakozhat a polcon, így az kapja vissza a sajátját, aki meg tudja mondani, milyen a nyele, hol kopott, mi van a belsejébe gravírozva. A szolgáltatás nem ingyenes, de a díja jelképes: egyszeri kezelési költségként egy előre váltott vonaljegy árát kell megfizetni. Meghatalmazott vagy gondviselő is eljárhat, megfelelő papírokkal.
A vasútnál hasonló a menet: a vonaton vagy állomáson talált tárgyat a személyzetnek kell leadni, onnan kerül a társaság nyilvántartásába, és a vasúttársaságok a leadott holmikat jellemzően kilencven napig, vagyis a törvényi három hónapig őrzik. A személyazonosító okmányok útja rövidebb, azok nem a polcokra, hanem a hatóságokhoz kerülnek, a romlandó dolgokat pedig megsemmisítik.
Zsugorított fej a bőröndben: amit a repülőtereken hagyunk magunk után
A repülőterek külön univerzumot alkotnak, mert ott nemcsak ülésen felejtett telefonok, hanem soha át nem vett bőröndök is gazdátlanná válnak. A Liszt Ferenc repülőtéren az elveszett tárgyaknak saját ügyfélszolgálata van, a leggyakrabban leadott tételek pedig világszerte ugyanazok: telefonok, laptopok, fülhallgatók, útlevelek, pénztárcák és szemüvegek.
A gazdátlan reptéri csomagok sorsáról a brit Excess Baggage Company adott bepillantást, amely évtizedeken át kezelte repülőterek talált tárgyait, és a soha nem keresett darabokat aukciókon értékesítette. A cég gyűjteményében bukkant fel az a gyógyítóbot is, amelyre egy zsugorított emberi fejet húztak, és egy bőröndben, sóba csomagolva utaztatott medvebőr is. A licitálók sokszor zsákbamacskát vettek: lezárt bőröndökre tettek ajánlatot, anélkül hogy tudták volna, mi lapul bennük.
A tanulság az utas szempontjából kettős. Egyrészt a reptéri talált tárgy nem vész el azonnal, a kezelők ott is hónapokig őrzik és kereshetővé teszik a leadott holmikat. Másrészt aki nem jelentkezik időben, annak a kedvenc bőröndje könnyen egy idegen nappalijában, egy aukciós tétel mélyén végezheti.
Az elveszett tárgyak világában a leggyengébb láncszem szinte sosem a rendszer, hanem az idő. A holmik túlnyomó része beérkezik, nyilvántartásba kerül és hónapokig várja a gazdáját, csak éppen a gazda nem jelentkezik, vagy nem tudja pontosan leírni, mit keres.
Aki javítani akar az esélyein, az három dolgot tehet. Vesszen el okosan: a telefonon legyen lezárt képernyőre is kiírható kontakt, a táskában névjegy, az értékekről pedig fénykép, mert az azonosításhoz pontos leírás kell. Jelentse a veszteséget azonnal, írásban, dátummal és viszonylatszámmal, mert öt nap feldolgozási idővel is számolnia kell. És jegyezze fel a naptárába a három hónapos határidőt, mert a Ptk. szerint ennyi idő után a tárgy értékesíthető, egy év után pedig már az árára sem tarthat igényt. Egy vonaljegy áráért visszakapni egy elhagyott laptopot minden idők egyik legjobb üzlete, de csak annak, aki időben megy érte.
