2023 májusában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadott egy ajánlást, amely sokak számára meglepetésként hatott: a szervezet határozottan nem javasolja a nem cukros édesítőszereket fogyáshoz vagy az anyagcsere-betegségek megelőzéséhez. Ez a fordulat nemcsak a diétaipar berkeiben keltett feltűnést, hanem alapvetően átírta azt a közkeletű hitet, hogy az aszpartám, a stevia vagy a szacharin ártalmatlan, sőt egészséges alternatívát kínál a cukorral szemben. De miért változott a tudomány álláspontja, és mit jelent ez a mindennapi étkezésben?
Az ajánlás mögött egy több száz vizsgálatot felölelő szisztematikus elemzés áll. A WHO szakértői 238 tanulmányt vizsgáltak meg – köztük randomizált kontrollált kísérleteket és hosszú távú megfigyeléses vizsgálatokat -, és azt tapasztalták, hogy a két adatforrás egymásnak ellentmondó képet rajzol. A rövid távú kísérletek némi testtömeg-csökkentést mutattak, ám a hosszabb megfigyelési periódusok éppen az ellenkezőjét: a rendszeres édesítőszer-fogyasztás összefüggésbe hozható a testtömeg-index növekedésével, a 2-es típusú cukorbetegség kockázatával és a szív- és érrendszeri betegségekkel.
Mit talált a WHO a 238 tanulmányban?
A WHO által elemzett vizsgálatok közül a rövidebb, randomizált kísérletek azt mutatták, hogy az édesítőszer-fogyasztás naponta átlagosan 136 kilokalóriával és 38 grammal csökkentette a cukorbevitelt. Az emberi szervezet azonban hosszabb idő alatt máshogy reagál. A kohorszvizsgálatok – amelyek éveken át követték a résztvevők étkezési szokásait – következetesen azt találták, hogy az édesítőszer-fogyasztók körében magasabb volt az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség és a szívbetegség kialakulásának esélye, mint azoknál, akik nem fogyasztottak ilyeneket. Az ajánlás kiemelten foglalkozik az aszpartámmal, a szacharinnal, a szukralózzal, az aceszulfám K-val és a stevia-származékokkal – mindazokkal, amelyek a hazai élelmiszeriparban is széles körben elterjedtek.
Fontos azonban kiemelni: a WHO maga is „feltételes” besorolást adott az ajánlásnak, elismerve, hogy a megfigyeléses vizsgálatokban nem zárható ki az úgynevezett „fordított kauzalitás” – azaz az, hogy az édesítőszert eleve olyanok fogyasztják nagyobb arányban, akiknek amúgy is fennáll az anyagcsere-betegsége. A bizonyítékok minősége az ajánlás szerint „alacsony”, ami nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagyni, de azt igen, hogy a téma nem lezárt.
Miért nem segít a fogyásban az édesítőszer?
Az egyik legmeggyőzőbb magyarázat az édes íz és az agy kapcsolatában keresendő. Amikor valaki édes ételt eszik, a jutalomagy aktiválódik, de mivel kalória nem érkezik, a szervezet kompenzálni próbálja a „hiányt” – fokozódik az éhség és az édesség iránti vágy. Egyes kutatások szerint az édesítőszert rendszeresen fogyasztók a nap folyamán másutt pótolják a kalóriát, részben tudattalanul. Ez a mechanizmus magyarázhatja, miért nem mutatnak tartós fogyást a hosszú megfigyeléses vizsgálatok, még akkor sem, ha az édesítőszerek valóban kaloramentes anyagok.
A bélmikrobiom-kutatások egy másik szálat hoztak be a képbe. Az izraeli Weizmann Intézet 2022-ben a Nature folyóiratban közzétett vizsgálata kimutatta, hogy bizonyos édesítőszerek – különösen a szacharin és a szukralóz – megváltoztatják a bélbaktériumok összetételét, ami kimutatható vércukorszint-emelkedéssel járt a résztvevők egy részénél. Ez az összefüggés nem általánosítható mindenki esetére, de jelzi, hogy az édesítőszerek hatása az egyéni mikrobiom-összetételtől is függ.
Természetes és szintetikus: nem egyforma a kockázat?
Sokan úgy gondolják, hogy a „természetes” jelző – mint a stevia vagy az eritrit esetében – automatikusan biztonságosabbá teszi az adott édesítőszert. Táplálkozástudományi szakértők szerint ez a különbségtétel valós, de nem feltétlenül jelent teljes mentességet. A Telex.hu-nak nyilatkozó Soltész Erzsébet dietetikus szerint helyes lenne különbséget tenni az egyes típusok között, és az eritrit, illetve a természetes stevia más elbírálást érdemelhet, mint a szintetikus szacharin vagy az aszpartám. A WHO ajánlása azonban nem tesz ilyen különbséget – az összes nem cukros édesítőre vonatkozik.
Az eritrit esetében például egyelőre sem a WHO szisztematikus elemzése, sem a nagyobb intervenciós vizsgálatok nem mutattak ki egyértelműen káros hatást egészséges felnőtteknél ajánlott mennyiségben fogyasztva. Ennek ellenére a 2023-as ajánlás azt hangsúlyozza: az édesség iránti igényt egyáltalán csökkenteni kell, nem csupán más forrásból kielégíteni.
Mit mond a szacharin évtizedes históriája?
A szacharin az egyik leghosszabb múltra visszatekintő édesítőszer – 1879-ben fedezték fel, és a 20. század nagy részében minden diétás termék alapanyaga volt. Az 1970-es évek rágcsálókísérletei húgyhólyag-rákot mutattak ki magas dózisban, ami átmeneti tiltáshoz és figyelmeztető feliratokhoz vezetett az Egyesült Államokban. Ezt az összefüggést embereken nem sikerült igazolni, és az FDA 2000-ben visszavonta a figyelmeztetési kötelezettséget. A WHO 2023-as szisztematikus elemzése ugyanakkor megemlíti, hogy a hosszú távú megfigyeléses vizsgálatok összességében a szacharin esetében sem zárják ki teljesen a húgyhólyagrák kockázatának kismértékű emelkedését. Ez messze nem jelent azonnali veszélyt, de arra int, hogy évtizedes rendszeres fogyasztás esetén érdemes megfontolni az alternatívákat.
Mit válasszunk cukor helyett?
A WHO ajánlása nem pusztán az édesítőszerek ellen szól, hanem az édesség iránti általános igény mérséklése mellett. A szervezet azt javasolja, hogy az édesített italokat és élelmiszereket lassan, fokozatosan váltsuk fel természetesen édes ételekkel – gyümölccsel, bogyósokkal -, illetve tanuljunk meg élvezni a kevésbé édes ízeket. Ez az elv különösen fontos kisgyermekkorban, amikor az ízpreferenciák alapvetően formálódnak.
A hazai fogyasztói szokások szempontjából mindez praktikus kérdéseket vet fel. A magyar élelmiszerpiac tele van „light”, „zero” és „diétás” termékekkel, amelyek szinte kivétel nélkül valamilyen édesítőszert tartalmaznak. Nem arról van szó, hogy ezeket azonnal ki kell dobni a szekrényből – a WHO sem sürgős visszavonásra szólít fel. Inkább arról, hogy a hosszú távú étkezési szokások kialakításakor ne az édesítőszerekre, hanem az összességében édesebb ízektől való fokozatos elszokásra érdemes törekedni.
A tudomány nem mondja ki az utolsó szót
A WHO ajánlásának megjelenése után számos táplálkozástudós és orvos is megszólalt. Az európai édesítőszer-ipar képviselői metodológiai aggályokat fogalmaztak meg: az ajánlás olyan megfigyeléses vizsgálatokra támaszkodik, amelyekben a fogyasztói szokások, az életmód és az egészségi állapot önbevalláson alapul. Ez valódi korlát, és a tudományos közösségben is folyamatos vita tárgyát képezi. A British Nutrition Foundation és az European Journal of Clinical Nutrition szerkesztői is rámutattak, hogy az ajánlás „feltételes” besorolása óvatosságra int a véglegességet illetően.
Mindez nem jelenti azt, hogy az édesítőszerek biztonságos fogya-szabadon fogyaszthatók. Azt jelenti, hogy a tudomány álláspontja finomabb és árnyaltabb annál, mint amit az édesítőszeres reklámok évtizedek óta sugallnak. Azok számára, akik cukorbetegek vagy orvosi ajánlásra fogyasztanak édesítőszert, a WHO ajánlása nem szól – ez az útmutatás az egészséges felnőttekre vonatkozik, és a fogyást, illetve a tartós anyagcsere-egyensúlyt nem valósítja meg csupán a cukor édesítőszerre cserélésével.
Ez a cikk általános tájékoztatás, és nem helyettesíti a szakorvosi tanácsot.
