A zsálya tea hatása felől sokan azzal a reménnyel keresnek választ, hogy a forrázat gyógyír torokfájásra, izzadásra, sőt akár a memóriára is. A valóság ennél szűkebb, de pontosabb: az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) gyógynövény-bizottsága, a HMPC, pontos adagolási határokat és konkrét felhasználási területeket rögzített a zsályalevélre, miközben a növény illóolajában lévő thujon miatt szigorú időkorlátot is előírt.
Ez a cikk sorra veszi, mit igazol ténylegesen a kutatás az orvosi zsálya (Salvia officinalis) hatásáról, mekkora az a napi mennyiség, amit az EMA biztonságosnak tart, és kiknek kell óvatosabban bánniuk vele – terhesség, szoptatás, epilepszia és bizonyos gyógyszerek szedése esetén egyaránt van mit figyelembe venni.
Mit mutat ki valójában a kutatás a zsálya hatásáról
A HMPC hosszú távú, hagyományos használatra vonatkozó dokumentáció alapján fogadta el a Salvia officinalis folium, azaz a zsályalevél monográfiáját. Eszerint a zsálya forrázat hagyományos gyógynövénykészítményként enyhe emésztési panaszok, például savas reflux és puffadás, a fokozott izzadás, illetve a száj és a torok gyulladásainak tüneti kezelésére használható. Ezek nem légből kapott állítások, hanem a hosszú, dokumentált hagyományos használat alapján elfogadott indikációk, nem pedig klinikai vizsgálatokkal igazolt gyógyhatások.
A memóriára gyakorolt hatásról más a helyzet. A Northumbria Egyetem kutatói, Wightman és munkatársai, 94 fő bevonásával végzett randomizált, placebokontrollos vizsgálatban egy napi 600 milligrammos zsálya-kivonatot teszteltek, amely 400 milligramm Salvia officinalis polifenol-kivonatból és spanyol zsálya illóolajából állt. A résztvevőknél szignifikáns javulást mértek a munkamemóriában, mind egyetlen adag után, mind 29 napos szedést követően. Fontos különbség, hogy ez koncentrált kivonat volt, nem egy csésze tea, így az eredmény közvetlenül nem vetíthető rá a napi forrázatra, legfeljebb azt jelzi, hogy a növény hatóanyagai valóban befolyásolják az agyműködést. A zsálya emlékezetjavító híre egyébként nem új keletű: már a középkori gyógynövényes hagyomány is emlékezetserkentőként tartotta számon, és ezt a régi megfigyelést próbálta most modern, kontrollált módszerrel igazolni vagy cáfolni a Northumbria Egyetem csapata. Hasonlóan ahhoz, ahogy a koffeinkutatás is árnyalja a reggeli kávé megítélését, a zsálya esetében sem maga a növény neve számít, hanem a konkrét dózis és a felhasznált forma.
Az EMA monográfiája: mennyi zsálya tea számít biztonságos adagnak
A HMPC pontos posológiát ad meg a hagyományos indikációkra. Emésztési panaszok esetén 1-2 gramm aprított zsályalevelet kell leforrázni, és ezt naponta háromszor lehet meginni. Fokozott izzadás ellen 2 gramm levelet 160 milliliter forrásban lévő vízzel öntenek le, torokfájásra és gargarizálásra pedig 2,5 gramm levél 100 milliliter vízzel készül, ez utóbbi azonban nem lenyelésre, hanem öblögetésre való.
A monográfia egy fontos korlátot is rögzít: szájon át a zsálya forrázatot nem szabad két hétnél tovább, folyamatosan fogyasztani. Ha a panaszok ezután is fennállnak, orvoshoz kell fordulni, nem a napi csészék számát kell növelni. Magyarországon az OGYÉI hagyományos növényi gyógyszerekre vonatkozó szabályozása hasonló elveket követ: egy készítmény csak akkor kaphat egyszerűsített engedélyt, ha legalább 30 éve, ebből 15 évig az Európai Gazdasági Térségben is dokumentáltan, orvosi felügyelet nélkül biztonságosan használták, ahogyan azt az OGYÉI vonatkozó tájékoztatója is rögzíti.
A thujon kérdése: miért nem szabad korlátlanul főzni a zsályát
A zsálya illóolaja jelentős mennyiségű alfa- és béta-thujont tartalmaz, ami idegméreg. A HMPC monográfiája szerint a napi thujon-bevitel nem haladhatja meg az 5 milligrammot, ez a határ pedig már benne foglaltatik a fent említett adagolási javaslatokban. A bizottság saját dokumentációja szerint 15 grammnál több zsályalevél egyszeri bevitele hőérzetet, szapora szívverést, szédülést és epilepsziás rohamra emlékeztető görcsöket okozott a leírt esetekben. A HMPC azt is megjegyzi, hogy az alacsonyabb thujontartalmú zsálya-változatokat érdemes előnyben részesíteni, a kereskedelmi forgalomban kapható fűszerkerti zsálya thujontartalma ugyanis fajtától, termőhelytől és aratási időponttól függően jelentősen ingadozhat.
Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a forró vizes forrázat kevésbé kockázatos, mint az alkoholos kivonat vagy a tiszta illóolaj, mert a thujon nagy része rosszabbul oldódik ki vízben, mint alkoholban vagy zsírban. Ez nem jelenti azt, hogy a tea veszélytelen bármilyen mennyiségben, csak azt, hogy a kockázat elsősorban a töményebb készítményeknél, illóolajnál és tinktúránál nagyobb.
Orvosi zsálya mellékhatásai: kinek okozhat gondot
Az orvosi zsálya mellékhatásai a HMPC dokumentáció szerint túlnyomórészt a thujon-túladagoláshoz kötődnek, de van egy másik, kevésbé ismert kockázat is: a zsálya-készítmények befolyásolhatják a GABA-receptoron ható gyógyszerek, például a benzodiazepinek és a barbiturátumok hatását. Emiatt az ilyen gyógyszert szedőknek a HMPC kifejezetten nem javasolja az egyidejű zsálya-fogyasztást.
A monográfia azt is rögzíti, hogy a zsálya-készítmények ronthatják a vezetési és gépkezelési képességet, ezért aki érzékenyen reagál rá, ne üljön volán mögé közvetlenül nagyobb adag elfogyasztása után. Ehhez hasonló, dózis-alapú megközelítést követnek a cukor-helyettesítőkre vonatkozó legújabb WHO-irányelvek is: nem magát az anyagot, hanem a napi mennyiséget és az időtartamot szabályozzák, nem pedig a teljes tiltást választják.
Kinek nem való: terhesség, szoptatás, epilepszia, gyerekkor
A HMPC egyértelműen rögzíti, hogy terhesség és szoptatás alatt a biztonságosság nincs igazolva, ezért ilyenkor nem ajánlott a zsálya tea rendszeres fogyasztása. Tizennyolc év alatti gyerekeknél és serdülőknél szintén nem javasolt a használat, mert nincs elég adat a biztonságos adagolásról.
Epilepsziában szenvedőknek külön óvatosságra van szükség, mert a thujon ismerten csökkentheti a görcsroham-küszöböt, ez látszik a 15 grammos túladagolási esetekben dokumentált görcsökből is. Ez nem jelenti azt, hogy egy csésze, helyesen elkészített zsálya tea veszélyes lenne mindenkinek, de ismert epilepsziás kórtörténet esetén a kezelőorvossal érdemes egyeztetni, mielőtt rendszeressé válna a fogyasztása.
Hogyan igyuk biztonságosan: gyakorlati szempontok
Aki a hagyományos indikációk miatt nyúlna a zsályához, annak érdemes a HMPC által megadott mennyiségeknél maradnia, és nem folytatnia a fogyasztást két hétnél tovább, megszakítás nélkül. A gyakorlatban ez a következő adagokat jelenti:
- Emésztési panaszra: 1-2 g zsályalevél leforrázva, naponta háromszor, legfeljebb két hétig
- Fokozott izzadásra: 2 g levél 160 ml forró vízzel
- Torokra, öblögetésre: 2,5 g levél 100 ml vízzel, nem lenyelésre
Ez a fajta, célzott és időben korlátozott fogyasztás felel meg leginkább annak, amit a szabályozás és a rendelkezésre álló adatok alátámasztanak, nem pedig a napi, korlátlan mennyiségű forrázat. Ahogy a napi nyolc pohár víz mítosza esetében is kiderült, a rögzült hüvelykujjszabályok helyett érdemesebb a tényleges forrásokat megnézni, mielőtt valaki egy gyógynövényes teát napi rutinná tesz.
A zsálya tea tehát nem csodaszer és nem is veszélyes ital, ha valaki betartja azt, amit a HMPC rögzített: rövid, célzott, két-három hetente megszakított fogyasztás, a jelzett mennyiségek mellett. Aki ennél tovább, vagy töményebb formában, illóolajként vagy alkoholos kivonatként nyúlna hozzá, annak érdemes tisztában lennie a thujon-kockázattal, és azzal is, hogy bizonyos élethelyzetekben – terhesség, epilepszia vagy bizonyos gyógyszerek szedése esetén – a tea sem magától értetődően biztonságos.
A cikk tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az orvosi tanácsadást. Panasz esetén forduljon szakemberhez.
